A „Nagybányai Művésztelep” Megyei Szépművészeti Múzeum gyűjteménye két okból is egyedülálló Romániában, részben azért, mert egy vidéken szerveződő festőiskola hagyatékáról gondoskodik, másrészt mert átfogó képet ad az 1896-ban létrejött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal ma is működő telep múltjáról és az ott zajló alkotói munkáról.

Festői környezetével, befogadó közösségével, Nagybánya nem véletlenül ejtette rabul oly sok művész szívét és képzeletét, s nem véletlenül vált ismertté itthon és külföldön eleinte még a „plein-air” festők, majd később a forradalmibb irányzatok tanyájaként, de mindenképp a festészet városaként. A kolónia alapítása óta eltelt több mint egy évszázadban, a városban folyamatosan pörgött a művészeti élet, több mint 3 ezer képzőművész fordult meg Nagybányán a világ minden tájáról, hogy ihletet merítsen.

Hollósy Simon (1857-1918) 1896 májusában magán festőiskolát indít Nagybányán, Ferenczy Károly (1862-1917), Réti István (1872-1945), Thorma János (1870) és Iványi-Grünwald Béla (1867-1940) segítségével, hogy az akadémiai kereteken kívül alternatívát teremtsen a jövő piktorai számára. A Hollósy Iskola (1896-1901), mely télen Münchenben, nyaranként pedig Nagybányán működött, a végeken is megteremtette a festőképzés évszázados hagyományát, s bár más-más néven és intézményi keretben, de továbbörökítette a nagybányai eszményt. Más 19. századi nagy európai iskolákhoz hasonlóan, a kolónia időszakosan, de állandó jelleggel várta a tanítványokat, úgy mint a Barbizon és Pont-Aven Franciaországban, St. Iven Nagy-Britanniában, vagy Szolnok és Kecskemét Magyarországon. Az európai modellekhez hasonlóan, az iskola kreatív kibontakozása egy konzervatív és egy újító vonalon, párhuzamosan történt. Az alkotói kifejezésmód, a tartalom és a stílusok sokszínűsége, a vehemens gondolat- és eszmecserék a kolónia nemzetek fölöttiéségéhez, és a mai értelemben ismert nagybányai eszmény, a Nagybányai Művésztelep kialakulásához vezetett.