Nagybányai Művészeti Központ (1896 – 2007)
NAGYBÁNYAI MŰVÉSZETI KÖZPONT (1896 – 2007). PÁNEURÓPAI AZONOSSÁG ÉS FOLYAMATOS TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS Dr. Tiberiu Alexa Egy belföldi és külföldi nagyszámú egyéni és együttes közönségtudat Nagybánya város mentális jelentését a „festők városa” kép közvetítésével rögzítette. Egy ilyesfajta szimbolikus kép kialakítása, majd pedig egy századot meghaladó időbeni ellenállása, egy összetett fejlődési folyamat eredménye[i]. Ennek folytán, a nagybányai művészeti mozgalom egyes szakintézmények állandósult szerkezeteire alapozódott, mely intézmények működésének a folytonossága saját történelme szálán halad felfelé, és összeköti a jelenkori kortársságot a Hollósy Simon által 1896-ban megvalósított alapító cselekménnyel. 113 év alatt több, mint 4.000, Európa legkülönbözőbb kulturális területeiről Nagbányán egybegyűlt képzőművész (festők, szobrászok, grafikusok,
Klotz Miklós – Egy különös művész utazásai…
A „camera obscura” obijektívét a paleontológus szigorával és a középkori ötvösmester érzékenységével kezelő Klotz Miklós feszülten figyeli a világ színpadát: a mindennnapok ama vetületeit vadássza, melyeknek egyedüli szédületes vonatkozása a kép maga. A művészi fotográfia, ahogyan azt a képi világ líraiságára oly nagy gondot fordító Klotz Miklós műveli, a kifejezés, a megismerés különféle kultúrákban, illetve archaikus és/vagy éppenséggel jelenkori közösségi megnyilvánulásokban gyökerező lehetőségeinek eszközévé válik. A képi művészetek világában csak igen ritkán bukkanunk az esztétikai, technikai, tudományos és társadalmi összetevők ennyire szerencsés és szerves elegyére.
